A második világháborút követően új, lehetőségekkel teli időszak kezdődött Japán történelmében. Az ország újjáépítése és a munkanélküliség felszámolása komoly feladatot rótt a kor gondolkodóira, közöttük Soichiro Hondára is, aki természetesen a járműiparban igyekezett hasznossá tenni magát. Sok ötlet kavargott fejében, de csak 1946-ban jutott elhatározásra, mikor meglátogatta barátját, Kenzaburo Inukait. A taxitársaságot üzemeltető szakember műhelyében észrevett egy apró, kétütemű motort, amit rádiótranszmitterek generátorához gyártottak a háború alatt. A kompakt, hatékony erőforrás azonnal felkeltette a motorépítésben jártas Honda érdeklődését, különösképpen, mikor kiderült, hogy több mint ötszáz darabot selejtezett le belőle a hadsereg. Több se kellett, kibérelt egy apró épületet a hamamatsui Yamashitacho iparnegyedben, és kiakasztotta rá a táblát: Honda Technical Research Institute, azaz Honda Műszaki Kutatóintézet. Innen indult útjára a vállalat, ami pár éven belül a világ legnagyobb motorkerékpár-gyártójává nőtte ki magát.